A férjem minden egyes nap altatót kevert az italomba. Amikor végre ráébredtem, hogy valami nincs rendben, úgy tettem, mintha aludnék. Amit azon az estén megtudtam, arra még a legrosszabb rémálmaimban sem számítottam…
Tamara tompa fejfájással és nehéz, ólomsúlyú érzéssel ébredt. Az utóbbi időben minden reggele egyre nehezebben indult. Nemcsak a lüktető halántéka zavarta, hanem valami egészen más is: gyakran előfordult, hogy a nappali kanapéján tért magához, és egyáltalán nem emlékezett arra, mikor vagy hogyan aludt el. Az előtte eltelt órák egyszerűen kitörlődtek az emlékezetéből.
Anatolij már a tükör előtt állt elegáns öltönyben, és a nyakkendőjét igazgatta, indulásra készen.
– Tegnap este nem akartalak felébreszteni – mondta halkan, amikor észrevette, hogy Tamara kinyitotta a szemét. – Olyan mélyen aludtál, hogy sajnáltalak megzavarni. Féltem, hogy aztán megint egész éjjel forgolódsz majd.
– Most már nem az álmatlanság ijeszt meg – felelte keserű mosollyal Tamara. – Hanem ezek a furcsa kiesések. Normális dolog az, hogy hónapokig képtelen voltam aludni, most pedig egyik pillanatról a másikra kikapcsolok?
– A szervezeted csak bepótolja az elveszett pihenést – válaszolta nyugodtan a férfi. – Regenerálódnia kell. Próbálj napközben kevesebbet hajtani magad, és este nem fogsz elaludni a televízió előtt.
Tamara majdnem felnevetett. Mitől kellene elfáradnia? Nem dolgozott, a házimunka sem vett el túl sok időt, és bőven maradtak szabad órái.
– Ugye nem akarod azt mondani, hogy ez már a korom miatt van? – próbált viccelődni. – Egyidősek vagyunk, te mégis tele vagy energiával.
Anatolij figyelmesen ránézett. Mindketten ötvennyolc évesek voltak. Már nem fiatalok, de öregnek sem tartották magukat. A férfi különösen érzékenyen reagált az életkorára, mert meg volt győződve róla, hogy kiváló formában van.
– Én ilyet soha nem mondanék neked – morogta sértődötten.
– Miért kapod fel rögtön a vizet? – mosolygott Tamara, majd komolyabb hangra váltott. – Komolyan beszélek, Tolja. Valami nincs rendben az egészségemmel.
A férje csak megvonta a vállát, és ismét azt tanácsolta, hogy keressen fel egy orvost. Szerinte minden a hosszú hónapok óta tartó álmatlanság és a felhalmozódott kimerültség következménye lehet.
Miután Anatolij elment, Tamara első dolga volt kitárni az ablakot.
– Miért használ ennyi kölnit? – morogta maga elé, miközben friss levegő áramlott a szobába.
A zuhany után nekilátott a szokásos teendőknek. Elindította a mosogatógépet, előkészítette a vacsorához a húst, meglocsolta a virágokat. Amikor azonban a mosógéphez lépett, váratlanul úgy érezte, mintha minden ereje elszállna. Leült a kanapéra, és teljesen kimerültnek érezte magát.
Lehetséges volna, hogy Anatolijnak igaza van? Talán tényleg az életkor az oka? Hiszen alig fél évvel korábban még szinte repkedett a lakásban, és éjszakánként az energiától képtelen volt elaludni.
Ekkor hirtelen valami furcsára lett figyelmes.
Túl nagy volt a csend.
A régi mosógépük rendszerint olyan hangosan működött, hogy még a bekapcsolt televízió mellett is hallani lehetett. Tamara bement a fürdőszobába. A gép ki volt kapcsolva.
– Hát ez már tényleg nevetséges – dorgálta magát. – Hamarosan járás közben is elalszom.
Újra megnyomta a start gombot.
A konyhában újabb apró, de különös részlet várta. A mosogató alatti szekrény ajtaja résnyire nyitva állt. Eszébe jutott, hogy reggel kivitte a szemetet, de elfelejtett új zsákot tenni a vödörbe. Ahhoz, hogy elérje a tartalék tekercset, egészen hátulra kellett nyúlnia.
Valaki szinte a falig tolta.
Amikor kihúzta, észrevett egy apró papírdarabot a szekrény alján.
Egy gyógyszer csomagolásának leszakadt része volt.
A név már nem látszott rajta, sem az adagolás, csupán két latin betű és egy vékony kék csík a szélén.
Tamara próbálta felidézni, hol látta korábban ezt a mintát, de nem jutott semmire.
Aznap végül időpontot foglalt az orvoshoz.
A rendelőben egy feltűnően fiatal doktor fogadta. Olyannak tűnt, mintha csak tegnap végzett volna az egyetemen.
– Komoly problémát nem látok – jelentette ki magabiztosan. – Az álmatlanság kezelhető, a hirtelen jelentkező álmosság pedig könnyen lehet annak következménye.
Tamara kétkedve figyelte. Egyre inkább úgy érezte, hogy egy tapasztalatlan kezdő ül vele szemben. Most már azt is megértette, miért nincs előtte hosszú sor.
– Vizsgálatok és leletek nélkül nem fogok gyógyszert szedni – mondta határozottan, miközben felállt. – Inkább elalszom a tévé előtt, mint hogy ismeretlen szereket szedjek.
– Azért vigye el – mondta az orvos, és néhány kis tasakot vett elő a fiókból. – Nekem nagyon sokat segített a tanulmányaim alatt. Recept nélkül is kapható.
Tamara már majdnem visszautasította, de amikor rápillantott a csomagolásra, megdermedt.
Ugyanaz a két latin betű.
Ugyanaz a vékony kék csík.
Pontosan olyan, mint a reggel talált papírdarab.
– Milyen készítmény ez? Hogyan kell használni? – kérdezte nyugodtnak tűnve.