Valójában Valyára kellett volna feleségül venned! Mindig ápolt volt, karcsú, ráadásul fiatalabb is nálad. Én még most is életerős férfi vagyok, erre egy öregedő asszony mellett tengődöm.
— Honnan jutott most eszedbe Valya Szidorova? Talán találkoztál vele valahol? Mintha annyira szükséged lenne rá… Egy tábornokhoz ment férjhez, gondtalan élete van.
Raisza Pavlovna éppen túrós lepényeket sütött a férjének reggelire. Nikolaj rajongott értük. Nemsokára felébred, és a reggeli már az asztalon lesz: forró syrnyikik tejföllel.
— Raja! Hol vannak a nadrágjaim?!
Felébredt. Raisza félretolta a serpenyőt, és a hálószobába sietett, ahonnan a férje kiabált.
— Kolja, bedobtam mosni őket. Már eléggé koszosak voltak. Adok másikat.
— Ugyan már, milyen koszosak?! Mikor sikerült volna összepiszkolnom? Te mindig önkényesen döntesz mindenről!
— Nem veszem el őket, hordhatod akár egy hónapig piszkosan is. Ne kezd már megint. Tessék, itt egy tiszta.
— Pfuj, ezt utálom! Kényelmetlen, szűk… Menj inkább gyorsan kimosni a kedvencemet!
— Mosom már, ne ordíts! Menj megmosakodni és reggelizni, még melegek a lepények.
Nikolaj elvonult a fürdőszobába. Raisza teát töltött neki, két kanál cukorral, pontosan úgy, ahogy szerette. A tejfölt is kis tálkába öntötte.
— Fúj, az egész lakás bűzlik ezektől a túrós vacakoktól! Egész nap csak semmittevésre vagy jó!
— Neked készítettem, Kolja. Miért zsörtölődsz ennyire? Rossz lábbal keltél fel?
Nikolaj hallgatva evett tovább.
— Forró a tea! Nem tudtad lehűteni?! Megégettem magam! És ezek a lepények is kemények, íztelenek! Inkább csináltál volna kolbászos-sajtos szendvicset! Edd meg te ezt a gumit!
— Ne találj ki butaságokat, tökéletesek lettek, mint mindig. Egyél csak. Szendvicsre amúgy sincs szükséged, így is nő a hasad.
— Nézd csak, a hasam nem tetszik neki! És te mikor néztél utoljára tükörbe? Meghíztál teljesen! Az ősz hajadat meg miért nem fested? Olyan vagy, mint egy vénasszony!
Raisza döbbenten és sértetten hallgatta a férjét. Ilyen szavakat még soha nem engedett meg magának. Mi ütött belé?
— Kolja, vigyázz a szádra! Mindig is teltebb nő voltam, ezt most vetted észre? Régebben minden tetszett rajtam.
— A hajamat pedig nem akarom festeni. Allergiás vagyok a festékre, ezt jól tudod. Az egészségem fontosabb. Nem vagyok már fiatal lány, közeledek a hetvenhez.
— A hasad pedig a sörtől nő, én zsírszegényen főzök rád. Mozognod is többet kellene, nem egész nap a tévé előtt ülni.
— Inkább Valyát kellett volna elvennem! Mindig csinos, gondozott, ráadásul fiatalabb nálad. Én még tele vagyok erővel, erre egy öreg feleség jutott nekem.
— Miért pont Valyát emlegeted? Láttad valahol? Mintha olyan nagy szükséged lenne rá. Egy tábornok felesége lett, semmi gondja az életben.
— A férje elkényezteti, mindig elegánsan öltözik, odafigyel magára. Gyerekük sincs, semmi gondjuk nem volt soha, csak éltek a maguk örömére.
— Nekünk viszont ott van a fiunk, akit tisztességgel felneveltünk. Mindent maga ért el, és még minket is támogat. Az unokáinkról nem is beszélve — Verával csodás családot alapítottak. Mire panaszkodsz?
— Te semmit sem tudsz! Az a Valya anno futott utánam. Szinte felajánlotta magát nekem.
— Mikor történt ilyen? Jaj, mekkora mesemondó vagy!
— Régen… megtörtént.
— És te mit válaszoltál neki?
— Mit válaszoltam volna? Férfi vagyok. Nem akartam megbántani egy nőt. Olyan csábító volt… nem úgy, mint te.
— Anyám is mondta nekem: „Kár elvenni Raját, öregnek néz ki, és nem valami szépség.”
— Nem hallgattam rá. Elvettem, most meg itt szenvedek ezzel az öreg seprűnyéllel, aki még rendes szendvicset sem akar csinálni a férjének!
— Akkor készítsen neked Valya szendvicset! Hiszen nem tudtál neki nemet mondani… Elcsábított, ugye?
— És akkor miért éltél velem ennyi éven át? Miért szenvedtél egy „öreg seprűnyél” mellett?! Alig három év van közöttünk!
— Magam sem tudom. Most, hogy nyugdíjas lettem, rájöttem, hogy hibáztam. Unalmas vagy. Se nem hús, se nem hal. Mennyi nő legyeskedett körülöttem! Én mégis mindig hazamentem hozzád meg a fiunkhoz. Te pedig ezt soha nem értékelted!
— Hogyhogy nem értékeltem? Mindig nektek adtam a legjobbat Szásával együtt. Magamnak semmit sem vettem, csak hogy nektek jusson. Pénzt kértem valaha? Nézd meg, mennyi ruhád van! Nekem mindig az olcsóbb, egyszerűbb dolgok jutottak, mert spóroltam.
— Összegyűjtöttünk az autóra, vettél magadnak gumicsónakot, ami most is csak porosodik. Rádiókat, horgászfelszerelést… Mondtam én valaha egy rossz szót?
— Ugyan már, mit vettél te nekünk? Ne csinálj úgy, mintha hőstett lenne! És főzni sem tudsz rendesen! Az anyám nyomába sem érsz, nyugodjon békében!
— Kolja, tényleg ennyire rossz volt velem élni ennyi éven át? Tényleg semmi jót nem tudsz mondani? Mi történt veled? Ma olyan gonosz vagy… Talán beteg vagy?
— Te vagy beteg! Elegem van belőled. Megyek híradót nézni. Ja, és nemcsak Valyával volt valami… ott volt Tamara is. Régen történt, amikor elutaztál anyádhoz.